Szakmai beszámoló

Határtalanul pályázat: Régi magyar mondák, legendák és anekdoták nyomában

HAT-18-01-0367 azonosítószámú pályázat
Előkészítő foglakozások
A diákok Bencze Zsuzsanna koordinálásával megismerkedtek a kirándulás programjával és céljaival. Többek között magával Erdély földrajzi és történelmi szerepével, az ott élő magyarsággal és az élő magyar mondavilággal.

1. nap

Az utazás Pécsről indult a hajnali órákban, hogy az időeltolódással együtt végigjárhassuk az Arad-Vajdahunyad-Déva útvonalat. A határátkelés után nem sokkal Aradra érkeztünk, ahol a főtéren álló 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékműjénél közösen megemlékeztünk és elénekeltük a Himnuszt. Ezután a város túlsó végében a vértanúság helyszínén megkoszorúztuk az emlékművet.

Következő megállónk a „Drakula-kastély”, vagyis Vajdahunyad vára. Az építészetileg is egyedülálló vár történelmébe is bepillantást nyerhettünk: kiderül, hogy „Karóbahúzó” Vlad, a Drakula-legenda ihletője valójában sosem járt a kastélyban, az ő nevéhez csupán a filmes romantika köti a kastélyt. Vele ellentétben azonban felfedeztük a Hunyadiak címerét a „Bírák-termében”, megnézhettük a vár elmaradhatatlan kápolnáját, a külső és belső gyilokjárók közötti „medve-vermet” is.

Déván a szállásra érkezés előtt a gyerekotthonban tettünk látogatást. A körbevezetés egy ottani lány segítségével történt. Ő felelt a gyerekotthon működésével, szabályaival kapcsolatos kérdéseinkre is. A vendégszeretetet és szívélyes fogadtatást egy kis műsorral háláltuk meg a gyerekotthon lakóinak.

A szállást és az étkezést a Dévai Kollégium biztosította.

2. nap

Korai indulást követően következett a látogatásunk Gyulafehérváron, ahol az ortodox kolostor szomszédságában található Árpád-kori templomot néztük meg. A templom éppen felújítás alatt állt, de szerencsére így is be tudtunk menni, és megnézhettük a Hunyadi sírokat is.

Az ebédidei megállót Segesváron tartottuk, ahol a történelmi belváros bebarangolása után folytattuk utunkat az emlékhelyhez, ahol állítólag utoljára látták Petőfi Sándort.

Szerencsénkre a forgalmi torlódások ellenére is éppen időben érkeztünk a prázsmári erődtemplomba, ahol rövid idegenvezetést követően szabadon körülnézhettünk. Megtudtuk, hogy az erődtemplom gyakorlatilag napokra megfelelő szállást és védelmet jelentett kisebb támadó seregek elől az egész falu számára. A templomot körülvevő vastag, 4-5 méter széles falakban a hálófülkéken kívül műhelyeket és tantermeket is láthattunk.

A szállást és az étkezést csernátoni vendéglátónk biztosította.

3. nap

Hajnali indulásunkat követően megérkeztünk Gelencére, ahol egy kívül és belül is freskókkal díszített középkori templomban gyönyörködhettünk. A kazetták és a szobrok Szent László életét mutatták be, így ennek a megállónak különösen fontos szerep jutott a kirándulás programjai között. A gondnok engedélyével kántornak készülő diákunk az orgonát is megszólaltatta, mi pedig énekkel kísértük. Következő célpontunk a Szent Anna-tó és a mohosi tőzegláp bebarangolása, amelyek Európában egyedülálló természeti értékek. Az idegenvezető bemutatta, hogy milyen folyamatok alakították a tőzeglápot, és milyen események következtében alakult ki a jelenlegi formája. Egy rövid buszozást követően pedig megismerkedtünk a Szent Anna-tó legendájával és látogatást tettünk a tó partján lévő kápolnához is.

A nap utolsó előtti állomása az egyik híres búcsú színhelye, ahol a legendás István a király című rockoperát is bemutatták. Az itteni templomban részt vettünk az esti misén és indultunk tovább szállásunkra, Máréfalvára.

4. nap

Első úti célunk az Ezeréves határ, és az ott található Rákóczi vár romjai. A sok lépcső megtétele előtt az emlékműnél megemlékeztünk, majd ezt követően ünnepi hangulatban elhelyeztük a koszorúnkat. Ezután a Gyilkos-tó legendájának nyomába vetettük magunkat, és megismerkedtünk a hely sajátos természeti képződményeivel is. Harmadik jelentős megállónk a Békás-szoros, ahol gyalog folytattuk az utunkat, végigjárva azt az útvonalat, ahol a honfoglalás során – a legújabb kutatások elméletei szerint – a honfoglaló magyarok egy hadteste is bevonult a Kárpát-medencébe. A napot ezúttal szintén Máréfalván zártuk.

5. nap

Reggel az utunk Farkaslakára vezetett, ahol a Székely-himnusz eléneklésével emlékeztünk meg Tamási Áron sírjánál. A helységben lehetőségünk volt bepillantást nyerni a helyi kézműves iparba, így a korondi és szovátai megállók helyett egyenesen a Tordai-sóbányába vettük az irányt.

Az utolsó előtti nap fő programjai a forgalom miatt kis híján meghiúsultak, de a szerencse mellénk szegődött: zárás előtt egy órával bejutottunk a Tordai-sóbányába, ami után éppen maradt időnk arra, hogy a napnyugta ideje alatt végigsétáljunk a Tordai-hasadékon, amely a legendárium szerint Szent László és üldözői között nyílt meg, hogy megmeneküljön.

Amit az említett forgalmi akadályoztatás miatt nem tudtunk megvalósítani az a Székelykő megmászása. Mivel a kék+ túraútvonalat követve felszerelés nélkül is megmászható ezért terveztünk egy túrát a hegyre, azonban a késői érkezés miatt sötétben nem vállaltuk a megmérettetést. A kirándulásra vitt mobil barométer, ami a levegő nyomását méri, csak akkor segít a hegy magasságának megbecslésében, ha a hegy lábánál és a tetején is el tudjuk végezni a szükséges mérést, ezért a magasságmeghatározáshoz a tervezett módszer helyett más módszerhez folyamodtunk:

Térképes becslés alapján a szállás 1500 méterre volt a hegytől. A hegy csúcsa 20°-os emelkedési szög alatt látszott, ezért a magasságát méternek számoltam. Mivel a diákok még nem tanultak szögfüggvényeket, így megpróbáltuk egyszerű hasonlósággal is meghatározni a keresett magasságot. Megkerestük azt a helyet, ahova állva éppen kitakarom a hegyet. Ez a hely 13,5 tyúklépésnyire volt a megfigyelőtől (fontos, hogy a megfigyelő közvetlenül a talajról végezte a mérést). Egy tyúklépés megközelítőleg 35 cm, amiből 4,7 méteres távolságot határoztunk meg. Ezt helyettesítettük a  arányba, ahonnan a hegy h magasságára a következőt kaptuk:

A szálláson található wifi segítségével a mérés eredményeit összehasonlítottuk a Wikipedia adataival, amely szerint a hegy tengerszint feletti magassága 1129 méter, mi azonban ezt csak a barométeres kísérlettel tudtuk volna kiszámolni. A hegy relatív magassága 600 méter, amely szerint a szögfüggvényes kontrollmérés bizonyult pontatlanabbnak, feltehetőleg mert a szöget eszközök nélkül becsültük meg. A hasonlóságon alapuló mérésünk relatív hibája:

ami meglepően jó eredmény, hiszen a 8%-os elfogadhatósági határ alatt van.

A szállásunk és az étkezés Torockón volt, ahol már napnyugta után, sötétben emlékeztünk meg az 1956-os eseményekről a helyi emlékműnél.

6. nap

A tervezett útvonalunk (Torockó–Kolozsvár–Nagyvárad–Pécs) helyett Torockó–Kolozsvár–Pécs útvonal valósult meg. Vis major. A busz lerobbant.

Záró foglalkozások

A diákok Kovács Attila koordinálásával, kooperatív munkamódszerekkel dolgozták fel a kirándulás eseményeit. Kilenc különböző csapatban közösen elevenítették fel a kirándulás jelentős alkotóelemeit. A feladat nem az időrendiséget célozta meg, hanem tematizálva kellett a diákoknak összegyűjteni a tapasztalataikat, emlékeiket, majd ezeket egymásnak elő is adták. Ilyen témák voltak például a szállás/étkezés, a megemlékezések, a templomok is, melyekről összegyűjtötték a tapasztalataikat, majd egymást meghallgatva ki is egészítették ezeket.

alma