Még mindig keressük a szavakat...

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Radák János koreográfus, tánckarvezető, a Magura néptáncegyüttes szíve-lelke küzdelmes betegség után, mindössze 53 évesen eltávozott az égi táncosok és zenészek körébe...

 "Húzzátok a harangokat,

Hogy a hegyek hasadjanak,

Húzzátok még erősebben,

Hasadjanak sebesebben."

 

Az elmúlt pár napban az együttes zárt fórumain, a közösségi médiás felületeken, emailváltásokban, beszélgetésekben sorra érkeznek a megdöbbent reakciók. Aki csak kicsit is ismerte Janit, könnyedén a szívébe zárhatta. Nézegetjük a régi-új fotókat, videókat, visszaidézzük a Janival közösen átélt emlékeket. Közben pedig kavarognak a gondolatok, érzések...

Hiszen annyi mindent köszönhetünk Neked, Jani!... Nem egyszerűen tánctanár voltál, te mindig valahogy többet adtál. Elérted hogy megértsük, a magyar paraszti kultúra nem csak abból áll, hogy eltáncolunk egy táncot. Nem csak abból, hogy kiállunk a színpadra és előadunk valamit amit lemásoltunk egy videóról. A Magura attól lett ilyen amilyen, mert nem csak táncoltunk, tanultunk valamit, hanem életre neveltél, megtanítottad hogy a tánc mennyi mindent ad: életérzést, viselkedést, hagyományokat, tiszteletet, szerelmet, közösséget, ragaszkodást, mindent......Egy egész világot adtál nekünk, ami végigkíséri az életünket. A fiatalok lelkesen lesték minden apró mozdulatodat, minden kis instrukciódat, amivel élménnyé tetted a táncot. Az idősebbek - akik életének mára már alig-alig része a tánc, - szeretettel gondolnak vissza az aktív táncos életre, és arra a közösségre, ami az évek során is összetartott, összejárt.

Mi végig csak alkatrészek voltunk, mint mondjuk a paprika, só, hús, fokhagyma, bors......de ebből Te mutattad meg, hogy kell kolbászt gyúrni, olyan értéket előállítani, ami ebben a zavaros világban egyre ritkább.
Fiatalként, huszonévesként már az erdélyi falvak táncait kutattad... Velük éltél, azokkal az emberekkel akik tényleg megélték a táncaikat, akik ha énekeltek annak súlya volt, ha felálltak táncolni, akkor pedig évszázados mozdulatok keltek életre. Ezt próbáltad nekünk átadni. Hogy ne úgy tekintsünk a táncra, mint egy cirkuszi mutatványra. Hogy értsük, értékeljük, hogy magunkénak érezzük és kifejezzük vele magunkat. Hogy benne éljünk a táncban.

Amikor koreográfiát készítettél nekünk, akkor is mindig nagy hangsúlyt fektettél a kötött elemek mellett a szabad, önfeledt táncra, hogy érezhessük és visszaadhassuk a régi bálok, mulatságok hangulatát. Hihetetlen érzékenységgel és alázattal tudtál a táncanyaghoz nyúlni. Szerény jellemed, mosolygós éned, szakmai alázatod példa mindannyiunk számára.

2006-tól voltál a Magura táncoktatója. Kishíján 20 évig dolgoztál a Nagy Lajos Gimnáziumban, velünk. Több generációnyi fiatalnak adtad át a fent írt élményeket. Emellett más csoportokban, közösségekben is tanítottál. Rengeteg embernek adtál szép emlékeket, életreszóló értékeket. Most mi, akik szerettünk, egy emberként gyászolunk, és osztozunk szeretett feleséged, Eti és gyermekeid fájdalmában.

Szeretnénk méltók lenni rá, hogy büszkén mosolyoghass le ránk odafentről. Onnan ahol együtt lehetsz a tisztelt és szeretett régi táncosokkal, zenészekkel. Ahová egyszer majd mi is csatlakozunk egy nagy, közös táncra...

Köszönünk mindent, Jani! Nyugodj békében!

2023.02.21